Kedves gyászoló, emlékező és búcsúzó közösség!
A völgyifalusi gyökerű Gyurica Katica lelke 86 éves földi szolgálat után visszatér a Teremtőjéhez. Legfőképpen azzal szolgálta az istenét, hogy embertársaihoz feltétel nélküli, végtelen és türelmes szeretettel viszonyult. Továbbá a falusi templomi kórus és a magyar imacsoport odaadó vezetője volt a virrasztásokon és a temetéseken is. Ebben a böjti időszakban teljesen lemondott földi javairól, magáról a küzdelmes földi életről is, hogy kövesse szentjeit és boldog őseit, valamint élete párját, Józsit a menyországba, akivel Petesházán élték le evilági közös életüket.
Mondhatnánk úgy is, hogy szép összhangban együtt citerázták le az életüket. A magyar népdalok és népzene fontos volt mindkettőjüknek. Olyannyira, hogy a híres népzenegyűjtő, idősebb Horváth Károly már fél évszázaddal ezelőtt is gyakori vendég volt náluk.
Hagy mondjak el egy személyes és nagyon elgondolkodtató történetet. Én is gyakori vendég lehettem Jóska bácsinál és Katica néninél, aki egyszer arról mesélt, hogy alig alszik éjszakánként. Ennek pedig az az oka, hogy a Józsi minden éjszakai kimenetele után egy fél órát citerázik, s csak azután fekszik vissza az ágyba. Mondta ezt minden harag nélkül, azzal a mindig mosolygós kis huncut tekintetével. De tényleg: Létezik ennél nagyobb szeretet? Katica néni komolyan vette Jézus parancsát, aki azt mondta tanítványainak: „Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást.” Másrészt a génjeiben hordozta és gyakorolta azt a kiveszőben lévő ősi tudást, hogy boldog csak családod és embertársaid körében lehetsz. Magadban csak magányos lehetsz, de boldog sohasem.
A teljesség igénye nélkül emlékezzünk meg Katica néni közösségi életének néhány fontosabb eseményéről.
Valamikor az ősidőkben nemcsak népzenei adatközlő volt, hanem férjével a Hetés Citeraegyüttesben is közreműködött, mint egyetlen női tag. 1982-ben alapító tagja volt a Petesházi Horváth József Kultúregyesületnek és a népdalkörnek, majd a citeraegyüttesnek és a hímzőszakkörnek is. Egyéni népdalénekesként is szép sikereket ért el például a Vass Lajos Népzenei Verseny országos döntőjében Budapesten, vagy az erdélyinek is mondható Szatmárnémetiben rendezett „Hajnal akar lenni” Népdaléneklési Versenyen. Katica néni élete párjával többször részt vett a hírös Tiszakécskei Citeratáborban. Tudását itthon nagy türelemmel igyekezett átadni a fiataloknak. Tagja volt a Kéknefelejcs Citerazenekarnak is.
Ötleteivel, segítő tanácsaival, fáradhatatlan munkabírásával nélkülözhetetlen mozgatója volt a kultúregyesületnek és az egész falunak. Tovább éltette a gyerek formájú kalács, a fumu ősi hagyományát. Mindig lelkes részese volt a Lendvai szüreten való felvonulásnak. Önkéntes munkát vállalt a rokkantnyugdíjasok egyesületénél, látogatta és vigasztalta a betegeket. Azt vallotta, hogy fogadjuk el békességben a sorsunkat, legyünk derűlátóak. Múlt év novemberében még részt vett a Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet fennállásának harmincadik évfordulójára rendezett ünnepi műsorban, decemberben pedig falujában az ádventi műhelymunkákon és kulturális eseményen.
Szeretetben felnevelte három gyermekét, szívének kedvence volt mind a hat unokája és örömmel fogadta egyre szaporodó számú dédunokáit. Csilla unokája a következő megható szavakkal emlékezik a nagymamára:
„Ő volt a család szíve. Az a biztos pont, akihez mindig vissza lehetett térni. Akinek az otthona mindig nyitva állt, és ahol a melegség, a gondoskodás, a finom étel és a szeretet sosem fogyott el.
Ő nem a nagy szavak embere volt, hanem a cselekedeteké. A figyelmes mosolyé, a kedves szavaké, a mindennapi apró törődésé.
Szoros kapcsolatot ápolt a családjával, és mi mindannyian éreztük, hogy különleges helyünk van a szívében. Most, hogy már nincs köztünk, mégis itt van velünk – a történeteinkben, a főztjének ízében, a gesztusainkban, amiket tőle tanultunk, és legfőképp a szeretetben, amit továbbadunk egymásnak.”
A család és a falu közös akaratából Katica nénit abban az ünnepi népviseletében kísérjük utolsó földi útjára a Teremtőjéhez, melyet mindig nagy örömmel hordott. Nyugodjál békében, találkozunk.