Sok árva maradt utánad. Nemcsak dédunokáidat, unokáidat és három gyermekedet hagytad itt, hogy találkozhass a negyedikkel, hanem kiterjedt rokonságodat, barátaidat a Petesházi Horváth József Művelődési Egyesület tagjait és a falu egész közösségét is. Te mindenkit szerettél, s ezért Téged is mindenki szeretett. Szinte mindig vidám voltál, jókat nevettél, s minket is megnevettettél. Köszönjük, így utólag is Neked. A Lendvai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézetnél mindig úgy tekintettünk Rád, mint a szlovéniai magyarság kulturális zászlóvivőjére. Elévülhetetlen érdemeid vannak például a hetési női viselet, különösen a fejfedő, a pacsa népszerűsítésében, csakúgy mint az egykori lakodalmak és keresztelők pólyás baba formájú mákos és diós keltkalácsának, a „fumu”-nak az elkészítésében. Híres, nevezetes Császár Palcsi férjeddel nemcsak működtettétek, irányítottátok Petesháza magyar kulturális életét, hanem példamutató lelkesedéssel és szorgalommal a legmagasabb szintre is emeltétek a népdaléneklés, a citerázás és a népi hímzés terén.
Sajnos egyre több kudarc éri a mai embert a családi és közösségi életében. Ezért hatalmas érték a számunkra az a példa, ahogyan virágos kis házadban szeretettel nevelted és összefogtad a családodat, s a kört tágítva ugyanezt tetted a rokonságoddal és a faluközösségeddel. Azt mondják, hogy Nálad egy lendvai bevásárlás legalább fél napig tartott. No nem azért, mert olyan sok mindent vásároltál, hanem azért, mert olyan sok ember állt meg veled beszélgetni. Mindannyian úgy éreztük, hogy szükségünk van Rád, mert a lelkünket simogatja a találkozás, a beszélgetés Veled. Hiányozni fogsz mindenkinek.
Mindannyiunk vígasza lehet, hogy ahová most mentél ott is sokan szeretnek, lesz kivel beszélgetned. És mi is megyünk majd hozzád.
Szeretteid és tisztelőid