Az idei „Útra, kamasz!” tábor július 13. és 20. között ismét megtöltötte élettel a Mecsek ölelésében fekvő orfűi jurtatábort – Köszönjük Békés Attilának a bizalmat és a működtetést. Az MNMI szervezésében rekordszámú, 41 fiatal érkezett: 34-en a Muravidékről, hárman a Felvidékről, négyen pedig a Vajdaságból. A hét során új barátságok születtek, régi ismeretségek mélyültek tovább, miközben a közösség ismét bebizonyította, hogy a tábor igazi ereje az összetartozásban rejlik.
A programok ezúttal is élmények sorát kínálták. A MecsExtrém Kalandpark kötél- és bobpályái, az orfűi Kistó strandja, az erdőfürdő, a kézműves és drámafoglalkozások, valamint a csapatépítő játékok mind hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők ne csak önmagukat, hanem egymást is jobban megismerjék. A közös beszélgetések során a jövő is szóba került: ki milyen hivatást, otthont, emberi jogokat, családot vagy életutat álmodik magának.
A táborozók egybehangzóan úgy fogalmaztak: a legnagyobb ajándékot nem egy-egy program, hanem az új barátok, a közös nevetések és az elfogadó légkör jelentette. Akadt, aki ötödik-hatodik alkalommal tért vissza, más először érkezett, mégis mindenki hamar otthon érezhette magát.
Egyízben Orfű valahogy összehozza a jó embereket, akik tudják, hogyan kell élni, úgy hogy ne bánts másokat, közben pedig te is élvezd a pillanatot, amiben létezel. Ezért köszönjük a Hagyma-szigetnek a mindenkori csapatépítő helyszínt, a Lajos ABC-nek, Melindának minden mosolygós eladónak az változatos élelmet. A gyógyszertáros fiatalembernek a jótanácsokat, a javasasszonynak az időjóslást és házi paradicsomot, egy másik piacios hölgynek a kukoricát, Miklósnak a kontaktot, Inhoff Ákosnak a buszt, aki egy isteni podcastet is biztosított a retro microfon által, Zolinak és »klánjának« a Sporttábori energiadús ételt. Evelynnek és csapatának, a Mauro Büfének a burgeres-chillis- lángosos ízkavalkádot, és persze Csabának, Petyának, Ákosnak és az egész Karaoke bar és pizzázónak a mindent IS! …de nem feledkezünk meg Szabados Gáborról – a Hell City dobosáról – sem, aki miatt biztonságosabban fürödtünk az iszapos strandon valamint az MNMI-nek és az MMÖNK-nak, hogy lehetővé tették a fiatalok táborozását…
Az idén tudatosan nem választottunk központi témát, hiszen a 12 és 18 év közötti résztvevők számára a legfontosabb az volt, hogy valódi közösséggé váljanak. Az első napok ennek jegyében teltek, majd egymást követték az élmények, amelyekből idén sem volt hiány.
Mi már a következő nyarat tervezzük, és abban bízunk, hogy újra elegendő jelentkező lesz ahhoz, hogy külön tábort indíthassanak az általános és a középiskolás korosztály számára. Az idei hét pedig ismét bebizonyította: bárhonnan is érkezzenek a fiatalok, Orfűn egy hét alatt valódi közösséggé kovácsolódnak.
Štampah Misi, táborvezető
Hosszúfalu, 2026. 07. 28.
A fiatalok tollából:
„EZ A TÖKÉLETES HELY A KIBONTAKOZÁSRA.”
„A PILLANATOK ÖSSZHANGJA ÉS (NEM)VÉLETLENSZERŰ HARMÓNIÁJA VOLT A KEDVENCEM.”
„VÁLTOZOTT A SZEMÉLYISÉGEM, MAGABIZTOSABB LETTEM.”
„ÁT TUDTAM GONDOLNI NÉHÁNY FONTOS DOLGOT, A TÁBOR SEGÍTETT A DÖNTÉSEMBEN.”
„JOBBAN ODAFIGYELEK MÁSOKRA ÉS AZ ÉRZÉSEIKRE.”
„JOBBAN KI TUDOM FEJEZNI MAGAM, ÉS JOBBAN MEGÉLEM A PILLANATOKAT.”
„MERT MEGÉRI KILÉPNI A KOMFORTZÓNÁBÓL.”
„AZÉRT JÓ EZ A TÁBOR, MERT CSALÁDIAS A HANGULATA, REMEK A TÁRSASÁG, ÉLVEZETESEK A PROGRAMOK, MEGHALLGATNAK ÉS ELFOGADNAK.”
